„Adni jó!” - beszélgetés Wolf Katival az önkéntességről

2018. február 22.

Az interjút Ábrahám Zita készítette.

Először is beszélnél arról, milyen szerepet töltesz be a Segélyszervezet életében? Ugyanakkor a Te életedben milyen szerepet tölt be az önkéntesség, a Segélyszervezet? Miért éppen azt a szervezetett választottad? 

Önkéntes vagyok a segélyszervezetnél. Olyan szervezettel szerettem volna együtt dolgozni, amiben hiszek, mert hiteles. Az Ökumenikus Segélyszervezet munkája teljesen átlátható, mindenki számára nyitott. Egész évben folyik a munka, és sok olyan esemény van, amiben én is részt veszek,  pl minden augusztusban van egy akciónk, az Iskolakezdés együtt, amikor rászoruló gyerekek részére igyekszünk megkönnyíteni az iskolakezdést. Ennek az akciónak én vagyok az arca, és azon dolgozunk ilyenkor, hogy minél több adakozó kedvű emberhez eljusson a felhívás, és aztán minél többet tudjunk segíteni. De ez csak egy momentum, egyébként a szervezet egész évben nyújt számtalan módon segítséget rászoruló családoknak, gyerekeknek. Én természetesen főleg abban tudok segíteni, hogy az egyes akciók, kampányok minél több emberhez eljussanak. 

Mi volt a motivációd, ami az önkéntesség fele terelt?  Lényegébe mit jelent számodra az önkéntesség? 

Nagyon szerencsés embernek érzem magam. Sok jót kaptam a sorstól, és kapok a mai napig. Nagyon rendes, megértő, szerető családom van, és az énekesnői karrierem is nagyon jól működik. Úgy éreztem, szeretnék visszaadni valamit abból a sok jóból, ami nekem jut. Én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, a szüleimnek fontos, hogy figyeljenek a környezetünkre, és ha valahol baj van, akkor segítsenek, ha tudnak és engedik. Természetes része volt az életünknek, hogy ne csukott szemmel éljünk, hanem mindig reagálva a többi emberre, akkor is ha minden szép és jó, és akkor is ha baj van.

Hogyan tudod megoldani, hogy a család, a karrier mellett még az önkéntességre is tudj időt fordítani? 

Nem gondolom, hogy nehezebb dolgom van, mint a többi dolgozó embernek, akinek családja van. Én is “sakkozok” az időmmel, és próbálom úgy beosztani, hogy jól működjön minden. Sok segítő kéz van mellettem, a férjem is rengeteget segít, és a nagymamák is nagyon odaadóak. Nélkülük nem menne. Az önkéntesség számomra az a terület, ami semmilyen feszültséggel, stresszel nem jár, rengeteg jót kapok, sokkal többet, mint amennyit én adni tudok. Mikor látom, hogy milyen nehéz sorsú családok, gyerekek küzdenek és milyen problémákkal, mindig átrendeződik bennem sok érzés, helyére kerülnek a fontossági sorrendek…

Van olyan programa a Segélyszervezetnek, mely belopózott a szívedbe az évek során?

 Mindet szeretem, az iskolakezdő kampány nagyon közel áll hozzám, de az összes olyan program, ami gyerekeknek segít nagyon a szívemhez nőtt. Anya vagyok én is, tudom, mennyire fontos, hogy a gyerek jól legyen, kiegyensúlyozottan, harmóniában éljen, és legyen lehetősége kibontakozni. 

Van egy emlékezetes pillanat, melyre mindíg szeretsz visszaemlékezni? Ezt megosztanád velünk is? 

Sok pillanat van, ezek mind azok, amikor célba ér egy-egy segítség, pl. elvisszük a gyerekeknek az iskolakezdő csomagot, tele új füzettel, tolltartóval, mindenféle sulikezdő dologgal, amihez ők a segélyszervezet nélkül nem jutnának hozzá. Ez mindíg megható pillanat, látni a gyerekeken az örömöt, a szülőkön a megkönnyebbülést. Vagy a karácsony előtti közös ünneplés a gyerekekkel, amikor kicsit elfelejtik a napi gondokat, és felhőtlenül játszanak.

Mi volt a legnehezebb dolog, amivel szembe kellenett nézned az Ökumenikus Segélyszervezetnél töltött önkéntességed során? 

Számomra a bántalmazott gyerekek gondjai feldolgozhatatlanok. Megbocsáthatatlan dolognak tartom, hogy pont azt bántja a szülő, aki tőle függ, akitől a biztonságot, a feltétel nélküli szeretetet várja. Minden gyereknek járna a gondtalan, boldog gyermekkor, az egyenlő esély egy jó életre.

Végül pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit tanácsolsz az önkéntes munkavégzés kapcsán hezitáló embereknek? 

Adni jó! Ez olyan egyszerű dolog szerintem, és aki segít/ad, az mindíg sokkal többet kap ettől!