Milyen a világ, ha másként beszélik?

2017. április 5.

Felleg József, 26 éves, szatmár megyei önkéntes, egy EVS  program keretein belül a magyarországi Fiatalok a Vidékért Egyesület segítségével tevékenykedik Lengyelországban, Kielcében. A projekt többfelé tevékenységet foglal magába, ám főként az angol nyelv oktatása köré épül, valamint magyart is tanít lengyeleknek és természetesen lengyelül is megpróbál tanulni. Utazgatott, tapasztalt, ismerkedett és erről blogot is vezet (http://polonteersdiary.tumblr.com/ ).

Talán Varsóban a fűszeres lányt is megtalálta! Hogy hogyan és miként jutott ki Lengyelországba? Nos, azt hadd mesélje el ő, jómaga.

 „Igazából nem tudom, hogy mikor hallottam először az EVS-ről. A döntésemben fontos tényező volt, amikor az évfolyamtársnőm említette, hogy ő az egyetem után önkénteskedni fog.  Arra gondoltam, hogy ez egy teljesen jó mód arra, hogy folytathassam azt, amit elkezdtem: előző évemet az  Erasmus által Szegeden töltöttem,  és szembesültem vele, hogy mennyire jó érzés ilyen nemzetközi környezetben élni. Teljesen véletlenül láttam egy szegedi csoportban az interneten egy hirdetést erről a projektről. Írtam nekik, megkérdeztem, hogy, gondot jelent-e az, ha erdélyi magyarként veszek részt. Egyetlen feltételt kellett teljesítenem: magyarországi lakcímet kellett szereznem. A szervezet neve a Fiatalok a Vidékért Egyesület. Tulajdonképpen ismeretlenül jelentkeztem hozzájuk, ám mindenben segítettek nekem. A fogadószervezeten múlott, hogy engem választottak. Az első lépésben egy CV-t kellett küldenem, és egy motivációs levelet, mindezt angolul. Majd Skype-os interjú által kerültem a projektbe.

Szerettem volna folytatni azt az életet, amit megszoktam az Erasmus ideje alatt, hiszen ekkor rengeteg külföldi barátot szereztem, és itt jöttem rá, hogy tudok angolul beszélni. A projekt, amelyben most tevékenykedem, az tulajdonképpen angol tanítás iskolában. Elvárásom az volt, hogy tudjak majd jobban beszélni angolul, és először életemben olyan országban éljek, ahol nem beszélem a nyelvet.

Talán a legnehezebb élményem az első hét volt. Más volt az elképzelésem arról, hogy mi az iskolánkivüli tevékenység, és milyen iskolában dolgozni. Aztán ezt végül sikerült közös nevezőre hozni. A lakótársaim, akik fantasztikus emberek, ők segítettek azokban a napokban. Egyszer, talán a tanításom második hetén egy kisfiú odajött és megölelt – ez egy hatalmas <<szeretetbomba>> volt, amitől úgy éreztem, hogy igen, én jó helyen vagyok.

 Otthonról természetesen a család hiányzik és  a barátok. Bármilyen furcsa, a jó vega pástétomnak is örülnék, mert itt olyan nem igazán van. Lengyelországból rengeteg minden fog hiányozni: az étel és az utazás olcsósága, és természetesen a projektben résztvevő összes gyerek és munkatárs.

Az itt tartózkodásom alatt rengeteg programban vettem részt: az iskolában szervezett mindennapi programokban, a fogadó szervezetem programjaiban, és utazgattam is. Voltam karneválon, részt vettem nyelvek napja alkalmából is egy program megszervezésében, bemutatót is tartottam nagyon sokszor a saját kultúrámról, országaimról, anyanyelvemről. Részt vettem adománygyűjtésben, amelyet Lengyelországban minden januárban megszerveznek, és a fogadó szervezetem is része a szervezésnek. Az önkéntesek az utcákat járják ilyenkor, és adományokat gyűjtenek, ezt összesítik és ezekből gyerekkórházaknak műszereket vesznek, vagy öregotthonokat szerelnek fel bizonyos gépekkel. Magának az EVS-nek, mint projektnek, vannak bizonyos kötelezettségei. Egyik ilyen program az „On-arrival” tréning, azaz „megérkezés” tréning,  ami itt Lengyelországban minden évben Varsóban van, az önkéntesek egy hetet töltenek együtt, felkészülnek a projektjükre, megismerik Varsót és Lengyelországot. A másik ilyen a „Mid-term” tréning ami a projekt félidejénél történik, és ezt általában Torunban szervezik meg. Kopernikusz városa gyönyörű, magával ragadó a hangulata. Ezen a tréningen az ember szembesül azzal, hogy mi történt, mi vár még rá, milyen lehetőségei vannak ezután. Természetesen utazgattam is, voltam többek között Varsóban, Torunban, Gdanskban, Wroclawban, Krakkóban, Auschwitzban és még tervben vannak más célállomások is. Mivel, mint említettem viszonylag olcsó utazni, ha kevés pénzből is, de kis odafigyeléssel lehetséges könnyedén járni-kelni.

Az itt megismert emberekkel szeretném tartani a kapcsolatot, hiszen egy olyan élményben veszünk részt, ami megváltoztatja mindannyiunk életét. Ebben a változásban pedig részesei vagyunk egymás életének. Ezalatt az idő alatt rengeteg új emberrel találkoztam. Nagyon jó barátaim lettek a lakótársaim, akikkel egy házban lakunk. Mindenki különböző országból érkezett és megvan a külön szobája, mégis nagyon jól összeszokunk, jól érezzük együtt magunkat. Együtt lakom egy olasz, egy spanyol, egy dán lánnyal, továbbá  egy német és egy bolgár sráccal. Úgy érzem az EVS a legjobb dolog, amit tehettem az életemmel, mielőtt elkezdenék dolgozni, vagy mielőtt folytatnám a tanulmányaimat vagy egyébként bármihez kezdenék az életemmel, ez egy kitűnő módja annak, hogy jobban megismerjem magam.

Ha öt évvel ezelőtt lennénk, akkor nem valószínű, hogy jöttem volna, mert igazából öt évvel ezelőtt úgy érzem az angol tudásom nem volt megfelelő. Nekem szükségem volt az Erasmusra, mint tapasztalatra, ahol rájöttem hogy tudok angolul kommunikálni, így ezt bevállalhatom. Rájöttem, hogy az angol kommunikációtól való félelem igazából alaptalan: sokunknak nem az anyanyelve, így mindenki a saját angolját beszéli, és mindenki elfogadja, hogy rengeteg hiba adódhat. Ha tehetném akkor szívesen résztvennék még ilyen tevékenységekben, nekem ezt a internacionális együttműködés, úgyszólván, nagyon bejött. Attól sem zárkozom el, hogyha hazaköltözöm, hogy otthon öntkéneskedjek – mert ez egy nagyon jó dolog.

Az önkéntesség egy nagyon jó módja annak, hogy az ember megtanuljon csoportban dolgozni, és gondolkodni; hogy új élményeket és barátokat szerezzen; hogy kipróbálja magát különböző területeken. Még ha nem is külföldi, hanem otthoni önkéntességről van szó – ezek a tapasztalatok azok, amelyeket mindenkinek ajánlok. Továbbá önkéntesnek lenni, nagyon jó módja annak, hogy az ember részt válaljon a különböző szociális feladatokból, amelyek az adott társadalmakban előfordulhatnak.

Azért ajánlom az önkénteskedést, és az EVS-t magát, azaz a külföldi önkénteskedést, mert ez az élmény alapvetően megváltoztatja a világról való gondolkodást, sokkal elfogadóbbá teszi az embert. Mindemellett egy 18-19-20 évesnek nagyon sokat segíthet abban, hogy orientálódni tudjon a különböző lehetőségek között: tanulás, munka, tanulás-muka egyszerre. Egy egyéves projekt alatt van idő mérlegelni a lehetőségek között. Továbbá megmutatja azt az utat is, amelyet követni kel. Tanácsként azt mondhatom a fiataloknak, hogy mindenképpen vegyenek részt önkénteskedésben otthon is, hiszen ez növelheti bennük az empátiát és rengeteg élményt adhat, amit pénzzel nem lehet megváltani.”

Összeállította: Ürmösi Júlia Eszter